Fontosnak tartom, hogy kicsit megismerjetek, hiszen lehet, hogy én leszek veletek életetek egyik legfontosabb napján és az azt megelőző időszakban is. Ilyenkor sokan nem csak fotóst, hanem egy hozzájuk passzoló egyéniséget is választanak, így jó, ha megtaláljuk a közös hangot. 🙂

Mikor és hogyan is kezdődött? 

Valószínűleg genetika is lapul a háttérben, hiszen a szüleim esküvői videózással foglalkoztak mielőtt családot alapítottak. Az én történetem viszont az általános iskola végére nyúlik vissza, ekkor kaptam apukámtól egy teljesen egyszerű kompakt gépet, ezen a masinán keresztül ismerkedtem sokáig a fotográfiával. Élveztem, teljesen kikapcsolt, ez pedig a mai napig így van, amint megfogom a fényképezőt nem jár más a fejemben. Csodáltam, hogy meg lehet fagyasztani a pillanatot, amit később bármikor vissza tudok nézni, senki és semmi nem veheti már el tőlem, mindig ugyan olyan marad.
Komolyabban viszont később, az egyetemen kezdtem el vele foglalkozni, lecserélve a régi, megszokott fényképezőt, egy belépő szintű, de sokkal profibb tükörreflexes gépre. Ahogy a fényképező, úgy a fejlődés, tanulás és fotós témák is hirtelen komolyodtak, hiszen fotóriporterként diplomáztam a Budapesti Metropolitan Egyetemen Művészeti Karán. Az ragadott magával ebben a területben, hogy az adott pillanatot kell a legtökéletesebben visszaadni, nem lehet változtatni rajta, miközben észrevehetetlennek kell maradni, pont mint az esküvőkön is. Ebben a három évben szinte végig a vidéket, az ott élő emberek helyzetét, munkáját, hétköznapjait dokumentáltam, ezek a történetek és a tanáraim pedig nagyon sokat adtak hozzá ahhoz, aki jelenleg vagyok és ahogy gondolkozom a világról.
A kibontakozásomban pedig nélkülözhetetlen szerepet játszott a nevelőapukám, aki mindig támogatott és segített a képeim objektív elemzésében, ami által a látásmódom is fejlődött. Ő segített és segít továbbra is az ötleteivel és hitével a vállalkozás néha göröngyös útjain. 

Ki is vagyok én? 

Egy precíz, pontos, kreatív, papír alapon működő ember. Bármi is történt velem aznap, a természetben biztos megnyugszom, minden a helyére kerül és minden problémára érkezik megoldás. Szeretem az őszinte, mély és tartalmas beszélgetéseket, a random poénkodást és az ezáltal feltörő óriási nevetéseket. Imádom a kávét, a puha és nagy ruhadarabokat, a barackos teát sok citrommal és cukor nélkül, a fűben mezítláb lenni, táncolni a kedvenc zenéimre, a mexikói ételeket, visszaemlékezni a múlt kedves élményeire egy fotó segítségével, a zenét (főleg a magyar alternatív zenekarokat, de gyakran szól még nálam: Glass Animals, Twenty One Pilots, Caamp, Billy Talent, Mumford and Sons, alt-J, Milky Chance vagy a ’70-es ’80-as ’90-es évek lejátszási listája is) kevesebb idő van egy napban, amikor nem szól nálam valami, mint amikor igen. Hiszek az önzetlen és tiszta szerelemben és abban, hogy normális fent és lent lenni egy kapcsolatban, hogy megtalálhatjuk a tökéletlenül tökéletes másik felünket, a lelki társunkat. Kedvenc ételem a rántott sajt és bár nem vagyok virág fanatikus, a tulipánt szeretem. Imádom a naplemente meleg színeit, de a holdat és a csillagokat egész éjjel tudnám csodálni. Szeretem a romantikus filmeket és könyveket, az egyik kedvencem Sally Roony-tól a Normális emberek sorozatként és könyvben is egyaránt. Introvertált vagyok, de fontosak nekem a barátaim és a családom, nagyon szeretek minőségi időt tölteni velük, viszont engem biztosan nem fogsz látni egy húsz fős társaság középpontjában.  Éjjeli bagoly vagyok, akkor tudok a leghatékonyabban haladni az utómunkákkal is, de a történetek megörökítése miatt szívesen látom a napfelkeltét. 🙂 Novemberi lányként nem is lehetne más a kedvenc évszakom, csakis az ősz. Ebben az időszakban minden tökéletes: a fények, a színek, az illatok, a természet játéka és kiszámíthatatlansága. A nyarat azóta szerettem meg amióta esküvőket is fotózok, hiszen ekkor van a hivatásom főszezonja. Ha ebben az időszakban akadna egy szabad hétvégém akkor biztos találkozhatunk a Velencei-tó partján – valószínűleg sajtos tejfölös lángost fogok enni rengeteg fokhagymával és/vagy hideg, csapolt meggysört szürcsölök -, bár jobban kedvelem az erdőt, mint a vízpartot. Fontosan tartom a folyamatos fejlődést, a kíváncsiságot és az új célok kitűzését ezek az én mozgatórugóim. Imádom az illatokat, a füstölőnél nincs kellemesebb (na jó, a friss popcorn illatával szoros a verseny). Szeretem az állatokat, olyannyira, hogy meg sem eszem őket, de nem ítélem el azt sem, aki igen. Úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a saját döntése. 

Milyen is a fotózási stílusom és hogyan dolgozom? 

Akkor érzem, hogy sikeres volt a fotózás, ha visszaadhatom: az őszinte és valódi pillanatokat, a romantikát, a közöttetek lévő harmóniát, megmutatva a  valódi stílusotokat és személyiségeteket, a kapcsolatotok igazi dinamikáját, kerülve a túlságosan sok instrukciót, ebből adódóan a beállított képeket. Persze segítek nektek megteremteni azt a légkört, amiben ez lehetséges: önazonosnak, lazának és természetesnek lenni, pont mint egy randin a tökéletes emberrel. Az én feladatom mindezt úgy tenni, hogy teljes fókusszal és átéléssel jelen legyek minden fontos (akár általatok nem is látott) pillanatnál, de mégse legyen zavaró a jelenlétem sem nektek, sem pedig a szeretteiteknek. Az utómunkázási stílusomat a meleg, neutrális színek, tónusos és kontrasztos, sötétebb árnyalatú képek jellemzik. Ha megoldható, akkor naplementekor vagy napfelkeltekor fotózok, ez a két napszak igazán csodálatossá és különleges hangulatúvá teszi a képeket, amit utómunkával lehetetlen elérni. 

Őszinte emlékképeket adni, nektek, rólatok – ez az én célom.